A Rinne-féle hangvilla-teszt és a Weber-teszt olyan tesztek, amelyek segítségével meghatározható a halláskárosodás, és hogy van-e konduktív vagy szenzorineurális halláskárosodása. Ez a diagnózis a korai kezelés megkezdése és a megfelelő kezelési terv meghatározása érdekében történik. Az alábbiakban a Rinne-teszt és a Weber-teszt teljes áttekintése található.
Mi az a Rinne és Weber hangvilla teszt?
A hangvillateszt egy hallásvizsgálat, amelyet a halláskárosodás típusának meghatározására használnak hangvilla segítségével.
Ez a teszt két módszerre oszlik, nevezetesen a Rinne- és Weber-tesztre.
Rinne teszt
A Rinne-teszt egy hallásvizsgálat, amelyet a hallóhangok értékelésére végeznek, összehasonlítva a levegővezetés által továbbított hang észlelését a mastoidon keresztüli csontvezetéssel.
Ezt a vizsgálatot az egyik fülön végzik.
A Rinne-tesztet gyakran ajánlják olyan betegeknek, akiknél feltételezhető a konduktív halláskárosodás.
Weber teszt
A Weber-teszt egy másik módszer a konduktív és szenzorineurális halláskárosodás értékelésére.
A Rinne-teszt eredményeit össze kell hasonlítani a Weber-teszttel a szenzorineurális halláskárosodás kimutatására.
Vezetőképes halláskárosodásról akkor beszélünk, ha a hanghullámok nem tudnak átjutni a középfülön a belső fülig.
Ezt okozhatják a hallójáratban, a dobhártyában vagy a középfülben jelentkező problémák, például:
- fülfertőzés,
- fülzsír felhalmozódása,
- szúrt dobhártya,
- folyadék a középfülben, és
- a középfül kis csontjainak károsodása.
A szenzorineurális halláskárosodás a fül speciális idegrendszerének bármely részében fellépő károsodás.
Ezek közé tartozik a hallóideg, a belső fülben lévő szőrsejtek és a fülkagyló egyéb részei.
Általában az ilyen típusú hallásvesztés a hangos hangoknak való kitettség és az életkor növekedése miatt következik be.
Milyen előnyei vannak a Rinne-tesztnek és a Weber-tesztnek?
A Rinne-tesztet és a Weber-tesztet gyakran használják, mert ezek a tesztek egyszerűek, beleértve az egyszerű és könnyen végrehajtható teszteket is.
Ez a két teszt gyakran az első teszt, amelyet egy személy hallásváltozásának vagy hallásvesztésének okának meghatározására használnak.
Ezek a tesztek segíthetnek a halláskárosodást okozó állapotok azonosításában.
Néhány olyan állapot, amely rendellenes Rinne vagy Weber teszteredményeket okoz:
- dobhártya perforáció,
- fülzsír,
- fülfertőzés,
- középfül folyadék,
- Az otosclerosis a középfülben lévő kis csontok képtelensége a megfelelő mozgásra, és
- a fül idegeinek sérülése.
A fent említetteken kívül a Rinne és Weber hangvilla teszttel is megerősíthetjük az audiometriai teszt eredményét, különösen, ha az eredmények nem egyeznek a tünetekkel.
A vezetőképes halláskárosodásban szenvedő betegek értékelése során a Weber-tesztet végzik el, hogy meghatározzák, melyik fület kell először operálni.
Hogyan történik ez a vizsgálati eljárás?
A Rinne-tesztet és a Weber-tesztet egy nagyfrekvenciás (512 Hertz) hangvillával hajtják végre annak tesztelésére, hogyan reagál a fül közelében lévő hangokra és rezgésekre.
Az alábbiakban a Rinne-teszt és a Weber-teszt eljárását ismertetjük.
Rinne teszt
A Rinne-tesztben a következő eljárást hajtjuk végre.
- Az orvos a hangvillát a mastoid csontra helyezi (az egyik fül mögé).
- Ha már nem hallja a hangot, kérik, hogy adjon jelzést az orvosnak.
- Ezután az orvos a hangvillát a füle mellé mozgatja.
- Ha már nem hallja a hangot, kérik, hogy adjon jelzést az orvosnak.
- Az orvos rögzíti, hogy mennyi ideig hallod az egyes hangokat.
Weber teszt
A következő eljárást hajtjuk végre a Weber-tesztben.
- Az orvos egy hangvillát helyez a fejed közepére.
- Figyeld meg, hogy a fül melyik részén érzed a rezgést, legyen az a bal fül, a jobb fül vagy mindkettő.
Mik ennek a vizsgálatnak az eredményei?
Az alábbiakban Rinne és Weber hangvillateszt eredményeinek értelmezése vagy leírása olvasható.
Rinne teszt
A légvezetés a fülben lévő szerveket, a fülkagylót, a dobhártyát és a csontcsontokat (a három csontcsontot) használja fel a hang felerősítésére és a hang átvitelére a csontvezetésbe.
Ez lehetővé teszi, hogy a hang közvetlenül a belső fülbe vagy a koponyán keresztül a másik fülbe áramoljon.
- Normális hallás
A légvezetési időt jelzi, amely kétszer olyan hosszú, mint a csontvezetési idő. Más szóval, kétszer annyi ideig fogod hallani a hangot a füled mellett, mint a füled mögött.
- konduktív hallásvesztés
A csontvezetési hangok hosszabb ideig hallhatók, mint a légvezetés.
- Szenzorineurális halláscsökkenés
A légvezetési hangok hosszabb ideig hallhatók, mint a csontvezetés, de nem feltétlenül kétszer olyan hosszúak.
Rinne tesztje hamis negatív eredményt mutathat. Ez akkor fordul elő, ha egy súlyos érzékszervi süketségben szenvedő személy semmit sem hall a mastoidban vagy a hallójárat közelében lévő hangvillából.
A hang a koponyán keresztül a másik oldalon lévő fülig terjed, így előfordulhat, hogy nem tudják azonosítani, melyik fülben hallották a hangot.
Az Országos Biotechnológiai Információs Központtól idézve: A valódi negatív Rinne-teszt és a hamis negatív közötti különbség meghatározása a Weber-teszt.
A Rinne-teszt csak szűrővizsgálat, és nem helyettesítheti az audiometriai tesztet. Emellett gyakran megkérdőjelezik Rinne teszteredményeinek érvényességét vagy pontosságát is.
Ezért, ha kérdései vannak a Rinne-teszttel kapcsolatban, általában hivatalos audiometriára utalják.
Weber teszt
Íme a Weber-teszt eredményei.
- Normál hallás mindkét fülben ugyanazt a rezgést keltsék.
- konduktív hallásvesztés nem normális rezgéseket okoz a fülben.
- Szenzorineurális halláscsökkenés rezgéseket okoz a normál fülben.
Ez a vizsgálat bonyolult lehet, ha a beteg egyik fülében konduktív halláskárosodás lép fel.
