Tudod mi az az intubáció? Az intubáció egy sürgősségi orvosi eljárás, amelynek célja légzéstámogatás a légzési nehézségekkel küzdő, eszméletlen vagy kómában lévő beteg számára. Ez az eljárás mesterséges lélegeztetés egy olyan csövön keresztül, amely a szájon és az orron keresztül a légcsőhöz kapcsolódik.
Az intubációs módszer hatékony elsősegélynyújtás lehet a beteg életének megmentésében vészhelyzetben. Ennek az eljárásnak azonban vannak bizonyos kockázatai is, amelyekkel fontos tisztában lenni.
Az intubációs eljárás végrehajtásának célja
Az intubációs eljárást általában olyan betegeknél végzik el, akik nem tudnak egyenletesen lélegezni, leálltak a légzésük vagy olyan állapotuk van, amely légzési elégtelenséget okoz.
Az intubáció nyitva tarthatja a légutakat, és elegendő oxigénellátást biztosít a szervezet létfontosságú szerveihez.
Az intubált betegek közlekedési baleset következtében megsérülhetnek, megbetegedhetnek vagy altatásban (kábítószeres) részesülhetnek műtét közben, így légzőkészülék nélkül nem tudnak lélegezni.
Az intubációt leggyakrabban olyan betegeknél végzik, akik a sürgősségi osztályon vagy az intenzív osztályon vannak.
Egy tanulmány szerint American Journal of Respiratory, az alábbi dolgok jelezhetik az intubációs eljárás szükségességét.
- Megnyitja a légutakat, így az orvosok gyógyszereket, kiegészítő oxigénellátást és érzéstelenítőket juttathatnak a szervezetbe.
- Elősegíti a légzést a légutakat elzáró különböző betegségek, például tüdőgyulladás, tüdőembólia, COPD, anafilaxiás sokk és szívelégtelenség miatt.
- Szereljen fel légzőkészüléket, például lélegeztetőgépet, hogy segítse a légzést.
- Osszon gyógyszereket a légzés megkönnyítésére.
- Segít lélegezni, ha fejsérülése van, így teste nem tud magától lélegezni.
- Nyissa ki a légutakat a műtét vagy a kezelés során olyan súlyos sérülés vagy betegség miatt, amely miatt hosszú ideig kell altatásban lennie.
Egyes állapotok, például a száj, a nyak, a fej és a mellkas súlyos sérülései azonban megakadályozhatják, hogy egy személy légzéstámogatást kapjon az intubálás során.
Endotracheális intubációs eljárás
Az intubációs eljárás, amelyet orvosi nevén endotracheális intubációnak neveznek, egy műanyag csövet helyeznek be a légcsőbe vagy a légcsőbe.
Az endotracheális cső légcsőbe történő behelyezése oxigént irányíthat a tüdőbe, mivel a légcső közvetlenül a tüdőágak felett helyezkedik el.
Az orvosok vagy az egészségügyi személyzet a csövet a szájon vagy az orron keresztül is behelyezheti, de vészhelyzetben gyakrabban szájon keresztül vezetik be.
A tubus behelyezésekor az orvos egy gégeszkópot is elhelyez, hogy láthassa a torok belsejét. A beszerelés után a csövet csatlakoztatni lehet a ventilátorhoz.
Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Orvostudományi Könyvtárának elindítása során az alábbiakban ismertetjük az intubációs eljárással történő légzéstámogatás lépéseit.
- Az intubálást először érzéstelenítéssel (anesztézia) kell végrehajtani, mind az eszméleténél, mind az eszméletlen betegeknél.
- Az orvos megkéri a pácienst, hogy feküdjön le, és helyezzen be egy laringoszkópot, hogy megnyissa a légutakat, és megnézze, hol helyezkednek el a hangszalagok és a légcső. Ez azért van így, hogy az orvos megfelelően el tudja helyezni az intubációs csövet.
- Ha a légutak nyitva vannak, az orvos egy endotracheális csövet helyez a szájból a légcsőbe.
- Ha az intubációs folyamat során a légzés zavart szenved, az orvos légzőkészüléket helyez az orron keresztül, amely a légutakba vezet.
- Az orvos az endotracheális csövet egy lélegeztetőgéphez csatlakoztatja, amely automatikusan képes oxigént pumpálni a tüdőbe.
- Az összes eszköz csatlakoztatása után az orvos ellenőrzi az eszköz működését a légzés mozgásának és a légzési hangoknak a sztetoszkóp segítségével történő megfigyelésével.
- Az orvos emellett értékeli a légzéstámogatás folyamatát az intubációtól a mellkasröntgen és a szén-dioxid-mérő készülék segítségével.
Ismerkedés az újraélesztéssel, elsősegélynyújtás légzési nehézségekkel küzdő újszülöttek számára
A beteg kockázata
Míg az intubáció segíthet a betegen vészhelyzetben, egy cső légcsőbe való behelyezése minden bizonnyal kényelmetlenül érezheti a beteget.
Az intubálás során a beteg torokfájást és nyelési nehézséget tapasztalhat, ezért a táplálékot egy speciális csövön keresztül kell bevezetni.
Emiatt a páciens érzéstelenítést vagy gyógyszereket kap az izmok ellazítására, hogy csökkentsék a fájdalmat.
Az endotracheális intubációs eljárás azonban más kockázatokkal is jár.
Azok a betegek, akik hosszú ideig kapnak légzéstámogatást csövekkel és lélegeztetőgépekkel, az alábbi rendellenességek kockázatának vannak kitéve.
- Trauma, vérzés vagy a száj, a fogak, a nyelv, a hangszálak és a légcső sérülése.
- Szövetek eróziója vagy szakadása a légutakban és a tüdőben.
- A torokfolyadék és a nyál felhalmozódása, amely gátolja a légúti szövetek munkáját.
- Hiba történt az intubációs eljárás során, például csövet helyeztek a nyelőcsőbe, így az oxigén nem áramlik a tüdőbe.
- Légúti rendellenességek, mint például torokfájás, rekedtség és pulmonális aspiráció.
- A beteg nem tud normálisan lélegezni önállóan a légzőkészüléktől való függés miatt.
Az intubációs eljárás érzéstelenítést foglal magában, amely bizonyos reakciókat vagy tüneteket okozhat a gyógyszerallergiás betegeknél.
Az intubáció miatti szövődmények lehetősége azonban valójában meglehetősen alacsony.
Ha szövődmények lépnek fel, akkor is áteshet a felépülési folyamaton, hogy az intubálás után visszatérhessen a normál tevékenységhez.
Ezért konzultáljon tovább orvosával, hogy megtudja az intubáció előnyeit és lehetséges kockázatait a szervezet állapotára.
